Korall

A KORALL elnevezése a görög korallion szóból ered, amelynek jelentését a mai napig nem sikerült megfejteniük az etimológusoknak.
Amit az ékszeriparban korallként dolgoznak fel, az valójában a trópusi tengerekben élő állatok, a korallok külső váza.
Anyaga kalcium-karbonát (CaCO3), trigonális kalcit formájában.

A korallok trópusi tengerekben élő, kolóniákat alkotó virágállatok. Vázaik bozót vagy faszerű alakban nőnek. Az ágak keresztmetszete általában kerek, felfelé vékonyodnak. Helyenként bütykös kinövések láthatóak rajtuk. Felületük hosszanti irányban vagy spirálisan barázdált, ami a korall valódiságának a jegye. A korallágak 20-40 cm hosszúak, átmérőjük elérheti a 6 cm-t.
Savban pezsegve oldódik, a lúgok is károsíthatják, sőt még a test verítéke is megtámadhatja.
A korall színe az anyagát kiválasztó állatok fajához igazodik. A mészkőképződmény piros, rózsaszín, kék, fehér és fekete változatban fordul elő.
Fehér korallt gyakran festik vörösre, mert a ritkább vörös korall ára magasabb.
A vörös korall egyike azoknak a szerves anyagoknak, melyeket évezredek óta használnak ékszerkészítés céljára. Színe és könnyű megmunkálása keltette fel az érdeklődést iránta.
Az ékszeripar a kőkorallok közül a vöröses-narancsos színűeket dolgozza fel, nagyon híres a földközi-tengeri vagy olasz korallékszer. Ma már kevés van belőle és drágasága miatt, így napjainkban az ékszeripar leginkább a bambuszkorallokat (fehér és halványrózsaszín) és a szintén délkelet-ázsiai vöröses SZIVACSKORALLOKAT dolgozza fel. Az előző tömör anyag, pirosas színre festik, a második lukacsos, ezért a csiszolatait kemény műgyantával tömörítik, teszik viselhetővé ( e nélkül olyan lenne, mint a horzsakő ). A korallok puhaságuk miatt könnyen kopnak, savakra érzékenyek, a festettek színüket veszítik.