Türkiz

A TÜRKIZ szinonima neve: Kallait
A megnevezés a francia pierre turquoize = török kő kifejezésből származik, mivel ez az ásvány Törökországon át jutott Európába.
A vele szinonim kallait a görög kallosz lithosz = szép kő kifejezésből vezethető le.

A türkiz a triklin rendszerben kristályosodik. Eleinte amorf ásványnak tartották. Vaskos, kriptokristályos tömeget alkot, cseppkőszerűen növekvő, veseszerű, fürtös csomókban vagy hasadékokat és üregeket tölt ki.
Az apró, saját alakú türkizkristályok ritkák, ilyeneket első ízben 1911-ben találtak Virginia államban.
A türkiz átlátszatlan, csak az éleknél áttetsző. A színeloszlás egyenetlen, találkozhatunk színátmenetekkel a világos égszínkéktől és kékeszöldtől a szürkészöldig.
Gyakran mutat barna limonitfoltokat, amely akárcsak a mangándendrit, erezés formájában behálózza a követ.
A valódi türkiz hőérzékeny: 250 °C-nál a kék csúnya zölddé alakul át, ezért a csiszolónak elővigyázatosan kell végeznie a fényesítést.
A türkizek másodlagos képződmények a vulkáni kőzetek (pl. trachitbreccsák) mállási övezetében, száraz területeken. A mállott kőzeteken bevonatokat és kérgeket alkot, repedéseket és üregeket tölt ki.
Másodlagosan, magas réz és foszfor tartalmú kőzetek felületén, rézérc-telepek oxidációs övében jelenik meg.

Mivel nincs tömör szerkezete ( porózus, szivacsos ), ezért könnyen kopik, nedvességet szív fel. Emiatt savak ( még az izzadság is !) és lúgok ( tisztálkodószerek ) hatására tartósan színváltozást szenvedhet!

FONTOS tudni: Gyakran utánozzák a türkizt mesterségesen színezett, fosszilis vagy recens elefántcsonttal, műanyaggal és más pótanyagokkal. Olcsóbb ásványt szoktak türkiz színűre festeni, ilyen ásvány például a howlit és a magnezit.
Összetéveszthető a variszcittal, a wardittal és a lazurittal.